1000 év múlva az embereknek nem lesznek végtagjaik. Az addig vezető utat ők maguk járták végig, mondhatjuk azt is, hogy ettől elkopik majd a lábuk s a kezük.
Nem lesz senkinek sem érzése. Nem gondolkodik majd senki. Gépként élnék, telepatikus úton, gondolataikkal irányítják a környezetüket és a világukat. Nem esznek, a születésük pillanatában magukhoz vett műtáplálék elegendő egész életükre, hiszen mindvégig szinte csak vegetálnak. Az öröm fogalmát nem ismerik majd. Csak azért élnek, hogy ne éljenek. A Földet elődeik és ők maguk elpusztítják, annak pályájára egy fémvázból megépített műbolygót állítanak. Ezen kisebb telepekben léteznek majd ezek a lények.
Ezt a szót használhatjuk nyugodtan, mert az a csöppnyi emberség is kiszáll belőlük. El sem tudjuk képzelni milyenek leszünk. A kor emberei semmik lesznek, minden ami érték hiányozni fog belőlük. A kor torzszülöttei.
Mi lesz az életük értelme? Senki nem tudja. S hogy honnan tudom mindezeket? A minap meglátogatott egy abból a világból menekülő időutazó gondolat. Az időgép működését a mindennapjaink szomorú sorsa, s a reményvesztett képzetek táplálják. Minél messzebb repülnek a múltban annál inkább van esélyünk, hogy talán megváltozik minden. A mai híreket nézve csak a mi korunkig jutott a mihaszna…