A gazdám azért vitt magával, mert nem termelt semmit. Sokat utazott, nem volt ideje kapálni, majd a terményt elcserélni. Felkapott társaimmal együtt, lovaskocsijával a piacra hajtott, odaadott minket egy idegen embernek, az pedig adott neki mindenféle ennivalót.
Még sok idő után is megvagyok, sőt, egyre több van belőlem. Jelenleg aranyos vagyok. Mindenki tapogat, nézeget, drágaságomnak nevez. Valami koronás fazon képét hordom az elülső felemen, a hátamra pedig rá jellemző feliratot verték. Nagy súly van a vállamon.
Több száz éve vagyok, rengeteget mozgok az emberek között, még sincs szagom. Néha próbálnak utánozni, de én mások számára verhetetlen vagyok! Aki mégis megpróbálja másolatomat elkészíteni az csak vasrácsok mögül áradozhat rólam.
Két és fél évezrede születtem. Mindent átéltem. Embereket, tettem tönkre, lassan az egész civilizációt. De nem tehetek róla. Nem én irányítom magamat! Jobb lenne örökre elbújni.
Úristen, hol vagyok, lehet, hogy a pár száz éve mondott kívánságom valóra vált? Mi az a Bitcoin? Nem értek semmit. Nem látom magam. Valami sötét helyen kuporgok, az interneten áramlok, és digitális pénzként beszélnek rólam.
Sokszor hallottam, hogy van élet a halál után. Itt lebegek, látom a múltamat, amikor még nem voltam. Végigéltem a jelenem, minden formában léteztem, talán a középkorban voltam a legaranyosabb. Halálom előtt valamilyen blokláncokon keringtem a metaverzumban. Jobb lenne örökre elveszni?