Baracson a Faluházban teltház előtt, kb 140 fő előtt játszották el a baracsi színjátszók a TanítÓra című vidám darabot. A játékmester Ujvári Csilla megnyitója után én is szóltam néhány szót, és megkezdődött a várva várt előadás.

A színjátszók hitetlen vidámsággal, odaadással és átéléssel adták elő a darabot. Biztosan nem mondta meg róluk senki, hogy többségük most állt először színpadon. A közönség is szuper volt, minden egyes várva várt poén ült, mindenki önfeledten hallgatta és nézte végig az előadást. Örömmel észleltem az embereken, – mert én ilyen szemmel is néztem egy-egy jelent között – hogy a mondanivaló átment. Láttam bólogatni, sírva nevetni és elgondolkodni az embereket. Épp ott, ahol én tettem, mikor írtam a darabot, vagy épp úgy, ahogy azt a színjátszók is szerették volna.

Hihetetlen sok munka van ez mögött. Az a rengeteg próba, az a rengeteg szövegtanulás, az a rengeteg izgalom, öröm és néha kudarc amit a szereplők átéltek mit sem ért volna, ha Ujvári Csilla nem öleli át őket és nem megfelelően irányítja a csapatot! Mindenki odatette magát, mindenki jól érezte magát. A szereplők és a nézők egyaránt. Csodálatos este volt. Órákig a hatása alatt voltam, voltunk, fogalmazhatok többes számban.

Az előadás és a rengeteg gratuláció után azonnal eldöntöttük, hogy ezt folytatni kell (bár ez eddig sem volt kérdés bennem). Egyesületet alapítunk Színjátszó és Irodalmi Kör Egyesület, azaz SZIKE néven. A következő darabról is volt már szó, hiszen azt már elkezdtem írni, de egyenlőre a TanítÓra további előadásairól beszéltünk koccintás és sütizés közben.

Mindenkinek köszönöm Ujvári Csillának és a szereplőknek egyaránt, hogy a darabot úgy adtál elő, ahogy azt megálmodtam és ahogy megírtam. Az elérzékenyülés kerülgetett közben annyira jó érzés volt, jól adtátok át a mondanivalót! Hajrá SZIKE, hajrá színjátszók!