Már születésemkor, ahogy a fényt megláttam égő vágy fogott el. Nem tudom pontosan miért, de igényt tartottam az érintésre.
A gondoskodás már kiskoromban jól esett. Imádtam, hogy törődnek velem. Babusgattak, ápolgattak, mindent megkaptam. Nem csoda, hogy makk egészséges lettem. Karcsú de hosszú lábon álltam, a férfiak állandóan utánam fordultak. Többen is sündörögtek körülöttem, de egy bizonyos korig nem értek hozzám.
Azonban a koromhoz képest hamar megértem. Szinte kinyíltam, talán ezért nem várták meg, míg 18 éves lettem. Hamar hanyatt löktek. Nem ellenkeztem, bár nem is tudtam volna. Ahogy a hátam földet ért egy éles fájdalom hasított belém. De mindez szinte jó érzés volt, hisz erre vártam. Ekkor figyelmem elvette a természet. A fény furcsa szögből simogatta a bőrömet, ekkor vettem észre milyen érdes. A bogarak nem körülöttem, hanem fölöttem zümmögtek.
Újra a férfiak. Újra rajtam. Szinte darabokra hasított az érintésük. A szívem majdnem meghasadt, vagy talán nem is csak majdnem… Egy gyűrűm sem maradt épp. Felaprózódtam a történések közepette, és szinte kiszáradtam a a forgófogak morajlása alatt.
– Higgyék el extra száraz a hasított tölgyfa, tessék, tessék az akciós tüzifa…