– Figyeljetek ide, április 1-je van, vicceljük meg Gizit! – mondta Lajos a munkahelyén a többieknek.
A nagy gyár irodistái gyakran ugratták egymást. A kemény munka mellett rájuk fért néha a lazítás. Lajos kollégái belementek a játékba. Gizella éppen a portán sétált át, mikor véglegesítették a tervüket. Az áldozat rálépett arra a töredezett aszfaltos, hézagokban fűcsomót növesztő járdára, ami egyenesen az irodájáig mutatta az útját. Megérkezett.
– Szia Gizi! De sápadt vagy! Jól érzed magad?
– Helló Lajos! Igen minden rendben!
Néhány pillanat múlva újabb kollégája kérdezett.
– Jaj Gizi minden rendben van? Olyan… nem is tudom… furcsa vagy!
– Ne gyere már te is ezzel, semmi bajom!
Csak jöttek, csak jöttek a kérdezők.
– Jó reggelt Gizella! Most látom milyen beesett az arcod és karikás a szemed!
– Itt ma mindenki megbolondult? Bár most hogy mondod tényleg lehet van benne valami…
Gizella Kezdett tényleg beteg lenni!
Nem sokkal később jött a főnök. Számon akarta kérni Gizellát, akinek a titkárnője állt helyt.
– Helló Főnök, Gizella beteg lett, nem érezte jól magát, megérkezése után nem sokkal hazament!
– Semmi baj, viszont nekem ezek a kimutatások ma kellenek! De vajon ki csinálja ezt meg nekem. Lajos gyere csak ide!