Vásárolnom kell. Ezúttal kocsival megyek, nagyon sok dolgot kell vegyek.
Itt jó lesz, inkább messze parkolok le, legalább nem karcolják össze az ide-oda guruló bevásárlókocsik. Úgyis csodás az idő, jót tesz egy kis séta.
Megfeledkeztem magamról. Az újságoknál nézegettem a szép kertekről megjelent fotókat. Elmerengtem. Alig vártam, hogy hazaérjek és rendezgessem a díszkertet. Siettem bevásárolni.
Az áruházban átrendeztek mindent. A bevásárlás eddig jól megtervezett pár perces kanyar volt. Idegesített a kocsi, mindenfelé ment, csak nem arra, amerre én akartam, cserébe még jól meg is rázott minden kanyarban. Végre kiértem az áruházból.
Gyorsan odamentem az autóhoz. Nyomkodtam az autó távirányítóját. Megütögettem kicsit, attól minden megjavul – gondoltam. Továbbra is zárva maradt a csomagtartó. Lenéztem a rendszám elejére, stimmelt. Hívom a szerelőt, persze nem veszi fel. Vasárnap van. Lemerült az elem a kulcsban? Hogy jut el hozzám a tartalékkulcs? Gondolkodtam magamban, és már majdnem belerúgtam a kerékbe, mikor pittyent a kocsi, felvillantak az elakadásjelző indexek, és kinyílt minden ajtó. Majd egy férfi megkérdezte udvariasan segíthet-e.
Gyorsan jeleztem, hogy gyanús alakok ólálkodtak az imént az autója körül, csak vigyáztam rá, míg kiért.
Elindultam sajátom felé, ami három autóval odébb állt ugyanolyan színben és hasonló rendszámmal.