Ha láthatnánk a jövőt ki akarná látni?
Aki nincs megelégedve a jelennel és ki akar törni a jövőbe, ő biztosan. De ha a szürke fényes idősík liftjében elutaznánk jó pár évvel előrébb, mit látnánk? Ugyanazt is, de sok mindent már nem, ami elmúlt!
A jövőbelátás hosszabbítaná az életünket? Sohasem! A gyorsaság hídjának egyik pontjáról átugrunk a másik végébe, akkor a két pont között megtett történéseket nem éljük át. Szegényebbek lennénk jó néhány perccel és izgalommal.
Sőt lehet rosszabb is, szeretteink közül valakit már nem látunk a jövőben, és a szomorú pillanatig eltelt időt nem élhetnénk át vele. Visszarepülve a jelenbe állandóan rettegnénk a jövőtől. A félelem gombját varrnánk újra meg újra a kabátunkra minden egyes utazással.
Sok dolog van, ami csak képzeletünkben létezik. A gondolat időutazása rendben van, de a fizikai másvilágba lépés tönkre tenne mindent!? Nem véletlen nem áldott meg minket senki ezzel a képességgel. Elég az, hogy gondolatban megtesszük. Szerencsére a színfalak mögé elménk időugrása nem enged bepillantást. Ez az út csak a színpad előtti állapotig visz minket.
Én most mégis időutazok, pontosan láttam, hogy mikor ezt elolvastad tovább fogsz görgetni.