Jaj de finomat fogok enni. Elég sötét van, de éhes vagyok. Az éhség megfogja a kezemet és elvezet a legfinomabb falatokhoz. Állandóan enni szeretnék. Szinte felfalnám az egész házat.
Hmm ez most egész édes. Tudtam én, hogy váltanom kell, az előző nem volt ilyen finom, víz ízű volt. Vagy csak régen ettem, azért esik ennyire jól? Kár, hogy nemsokára el kell költözzek ismét. Sosem tudom, hogy a következő milyen lesz. Remélem ilyen, mint ez, mert ez isteni. Ha valami finom, akkor ez most az. Olyan rövid az élet ki kell élvezzem minden egyes ízét a pillanatnak. Szinte elrepülök, annyira jól laktam.
De jól esik ez a kis szellő, simogatja a hasam, fésüli a hajam. Megfordulok kicsit, a hátam is igényli a törődést. Mit látnak szemeim. Beköltözök ide is, reggel ha felkelek egyből tudok is enni.
Nem sokat aludtam. De miért mozog ez a ház ennyire? Mintha repülnék. Most meg zuhanok. De mi ez a hang? Lehet hallucinálok a sok evéstől. Abba kéne hagynom a zabálást. Nem lesz ennek jó vége érzem.
Látjátok gyerekek azt a sok madarat az égen? Azok seregélyek, az egyik mintha cseresznyét vinne a csőrében.
– De miért?