Újabb könyvet olvastam el, ami ezúttal egy hazai kortárs műve. N. Fülöp Beáta: A tihanyi apát titkos kertje című regényét vettem a kezembe minap. Esténként van időm olvasni egy fél órát vagy maximum egyet, ezért nem olvastam ki két nap alatt, de be kell valljam magával vitt a történet és a könyv mondanivalója. Elfogult vagyok, mivel magam is írok így a hazai kortárs írókkal szemben nem tudok nem elfogult lenni pozitív irányba, de megpróbálom…
A regényt kézbe véve jó érzés fogott el, a borító szerintem nagyon jól sikerült, tetszetős, kíváncsi lesz az ember a mögöttes sorokra. A történet érdekes, fordulatos, vártam az újabb és újabb részeket. Az idősíkok közötti játék kiváltképp fokozta ezt az izgalmat bennem. Elfogultságról beszéltem, de igazából mindez nélkül is nagyon jó könyvnek tartom, nagyon ajánlom elolvasásra. Könnyen lehet haladni a sorokkal, a nyelvezete nem bonyolult, lágy és mégis remek. A történet mögött néha kicsúcsosodva előjön az a sok mondanivaló is, amelyet a szerelmes történet rejt. Aktuális és tényleg a mindennapjainkra igaz tényeket, elgondolkodtató mondatokat olvashatunk a lapokon.
Kifejezetten negatívumot nem is tudnék mondani róla, ha tőlem megkérdezi bárki elolvassa-e, mindenkinek azt ajánlom, hogy igen feltétlenül.
