I. rész
Több részben szeretnék erről beszélni, elég összetett dolog, és sok összetevőből áll, sok mindent rejt magában ez a kérdés. Ebben a részben a könyveim történetének születéséről szeretnék teljes képet adni nektek.
Ahogy a posztban lévő kis kép is jelzi, a kerékpározás mindennek az alapja. 2018-ban elhatároztam, hogy kerékpározni kezdek, ugyanis az irodai munka, a sok ülés a gerincnek nem tesz jót, reggelente voltak fájdalmaim. A rendszeres mozgás egyébként is az egészséges élet alapja – gondoltam. Átlaghoz képest sokat kerékpározok, ma már magamhoz képest nem tartom soknak a megtett heti távokat. A család miatt most kicsit vissza is esett a korábbi heti 250 km-es táv. (A családos, kisgyermekes emberek pontosan értik miről beszélek.) Mindenesetre a derékfájdalmaim teljesen megszűntek. A bicajozás alatt teljesen kikapcsol az agyam, de mégsem. Azt vettem észre, hogy így is eszembe jut az a sok hülyeség, ami a világból érkezik felénk. Edzés közben elkezdtem az írással kapcsolatosan gondolkodni, eddig az összes könyvem, történetem, könyvem témája így született. Egyszer csak bevillan. A semmiből. Gyorsan felmondom ilyenkor az órámra a gondolatokat, mert volt, hogy elfelejtettem fontos részeket. Egy-egy mondat már elég, utána már megvan az egész, a többi mögöttes gondolat is. A velem szemben jövők biztosan furának néznek, hogy beszélek az órámhoz, mint egykoron Michael Knight Kit-hez. De a cél szentesíti az eszközt…
A kerékpározást ma már tudatosan is újabb történetek „elkapásához” használom, rengeteg alapgondolat van a fejemben ez miatt, amelyeket már rögzítettem, így ha éppen nem lesz majd miről írnom előveszem őket. Fontos dolog, amit már említettem, hogy a kétkerekű edzés közepette be-bevillan néha olyan is, amit ki kellene tudnom zárni az agyamból, de nem megy, na az írás közben a külvilág teljes mértékben megszűnik létezni. Amikor bevillannak a történetek és „megbeszélem” magammal, boncolgatom tovább azt a néha csak egy-egy mondatot, akkor is hasonlóan érzek, mint írás közben. Ezért is szeretek kerékpározás közben az új könyveimről elmélkedni. Az írás számomra nem csak azt jelenti, hogy nyomot hagyjak a múltban, hanem azt is, hogy írás közben teljesen kikapcsolok, és a hétköznapi bajok elől egy álomvilágba kerüljek. Azon kívül, hogy amiket megírtam és még remélem sokáig írni fogok az útókornak is fennmaradnak felemelő érzés, az pedig, hogy szereplőkkel együtt rohanok az utcán, vagy éppen harcolok az Árnyékűzőkkel egy fantázia világban csodálatos dolog számomra. Imádok írni.
Egy aforizmával zárom soraimat, amelyet egy kedves barátomnak írtam a tőlem vett könyv belső borítójára (a tőlem vett könyveket ilyen hasonló egyedi aforizmákkal adom át az új gazdájának): „Ha a kerékpár pedálja az őszinte barátság, akkor te biztosan sokat tekertél a felém tartó utakon!”